Tekercskönyv
Az ókorból felidézett tekercskönyv a korszerű technológia, a gondos kézimunka, a szerző és a kiadó műhelymunkájának eredménye. A digitális nyomtatás, az aprólékos tervező és kivitelező munka a művészi sokszorosítás szintjére emelve különleges élményt és művészi értéket kínál.
A könyv méretei 3-al oszthatóak. A 123 mm hosszú és 18 mm átmérőjű cseresznyefa rúdra 111×3000 mm hosszú papírra digitális xerográfia technológiával nyomtatott tekercset helyeztünk. A gondosan válogatott anyagok és színek összhatása helyezi végül e könyvet a művészi értékű műtárgyak sorába. Az 1-től 99-ig sorszámozott és az alkotók által aláírt példányok növelik a művek értékét.
Zajos hétköznapok végén sokszor vágyunk arra, hogy csöndben, csak úgy magunknak, lapozgassunk egy képeskönyvet, félálomban bóklászva az ábrák, betűk, részletek közötti barátságos ismeretlen útjain. Ez a képeskönyv viszont inkább felébreszti az embert és arra ösztönzi nyájasan, ellenállhatatlanul, hogy egy olvasótól szokatlan mozdulatokat végezzen: nyisson ki egy apró dobozt, aztán emelje ki belőle a papírtekercset. Ha óvatosan széthúzza és két kézzel tartva lassan áttekercseli a hosszú csíkot egyik oldalról a másikra, úgy érzi majd, egy soha véget nem érő film képsora vonul el szeme előtt. Oda-vissza, oda-vissza: fut a kép, nyomában ott lohol a szöveg (vagy fordítva), kergetik egymást, nekiiramodnak, lelassulnak, meg-megállnak, újra szaladnak, ahogy a nyájas olvasó szeszélye parancsolja. Kuncogva engedelmeskednek a tekercselő kéz ritmusának, felvillannak és eltűnnek; betű és rajz tüzijáték sziporkákat szór pillantásunk előtt: olvasunk, nézünk, vakulunk. A tekercs-könyv a keleti kultúrák szülötte. Európában többnyire csak múzeumi vitrinekben találkozunk vele. Amikor Banga Ferenc egy évtizede felfedezte, nem csak egy új formával gazdagította könyvkultúránkat, de újra megmutatta nekünk írás és kép mélységes rokonságát is. Mert tudjuk persze (csak elfelejtettük, mint Micimackó), hogy a kettő valamikor egy tőről fakadt. A miniatúrák, a kódex-iniciálék festői is tudták ezt, a 17. századi nyomdák mesterei sem felejtették el és talán a hímzésmintákat gyakorló úrilánykáknak is derengett még valami a betűk eredendő jelentéséről.
